Az iránytű olyan eszköz, amelyet alig használ valaki a mindennapi életben. Gyakrabban erre szükség van az aktív pihenést kedvelő turistáknak, valamint a matrózoknak és a pilótáknak. Az iránytűnek több típusa van, és mindegyikben alapvető különbség van.
Utasítás
1. lépés
A legegyszerűbb megoldás a mágneses iránytű. Ez az eszköz jelzi a haladási irányt a sarkalatos pontokhoz képest. A működési elv az iránytűben lévő mágnes és a föld mágneses mezejének kölcsönhatásán alapul.
2. lépés
Kezdetben az iránytűt a sivatagi területeken történő mozgás megkönnyítésére használták. A legegyszerűbb eszköz egy mágnesből állt, amelyet egy dobozhoz, majd egy víztartályhoz erősítettek. Ezután az iránytűt egy speciális tárcsával szerelték fel, amely a doboz közepén helyezkedett el, és egy nyíl készült egy mágnesből.
3. lépés
A nyíl a tengelye körül forog és a mágneses mező erővezetései mentén az Északi-sark felé áll. A számlapon rajzolt merőleges vonalak jelzik a bíboros irányokat - észak, dél, kelet, nyugat. A nyíl egyik vége északra, a másik pedig délre mutat.
4. lépés
Az elektromágneses iránytűt az elektromos generátor elvének megfelelően tervezték, és több tekercses keretből áll. Fő különbsége a mágneses iránytűtől az, hogy nincs függőség az áramtól, amelyek befolyásolják a készülék működését és torzítják a mutatókat. Az elektromágneses iránytű fő alkalmazási területe a repülés.
5. lépés
Az egyik legösszetettebb eszköz talán a girokompasz. Olvasmányai nem a mágneses, hanem a földrajzi pólusokhoz kapcsolódnak. A girokompasz referencia navigációs eszközként szolgál a hajók kormányberendezéseiben, és arra is használják, hogy a hajó harci fegyverét pontosan célba irányítsák.
6. lépés
Általános szabály, hogy az utazók iránytűt használnak a térképpel együtt - összehasonlítják a térképen található irányokat a tereppel. Az iránytű használatának ismerete fontos ismeret a turista számára. A készülék segít kiválasztani a legjövedelmezőbb utat, elérni a kitűzött célt, edzi a vizuális memóriát és a megfigyelést.
