A szovjet katonák bravúrja Eltigenben a Krím felszabadulásának kezdetét jelentette, és a "Tierra del Fuego" büszke szavak a páratlan bátorság és dicsőség szimbólumává váltak.
Utasítás
1. lépés
A krími tatárból - "hősök földje" - lefordított Eltigen teljesen igazolta nevét. Egy apró földdarab, a fronton három kilométer hosszú és másfél kilométer mély hídfő a szovjet katonák tömeges hősiességének megnyilvánulási helyévé vált. 1943 őszén kedvező helyzet alakult ki a német fasiszta betolakodók kiűzésére a Krím-félsziget területéről. Ekkorra a Taman-félsziget és a Perekop-szoros teljesen megtisztult az ellenségtől. A Krím-félsziget fasiszta német csapatait elzárták a szárazföldről. A Legfelsõbb Parancsnokság parancsnoksága úgy döntött, hogy északról és keletrõl csap le a krími csoportosulásra. Az észak-kaukázusi front parancsot kapott, hogy lépje át a Kercs-szorosot. A művelet Kerch-Eltigen nevet kapta. Tervében a fő leszállóerő Kerchtől északra és az Eltigen irányban Kerchtől délre eső egyidejű leszállását írta elő. Mindkét partraszállás első dobásában a Fekete-tengeri Flotta tengerészgyalogosainak zászlóaljai vonultak fel. Az Eltigen partraszállásának el kellett volna foglalnia Kamysh-Burun kikötőjét, oda kellett volna vinnie a 117. gárdista hadosztályt, és a fő leszállás hadosztályaival együtt felszabadítani a Kerch-félszigetet.
2. lépés
A november 1-jei leszállás napján a viharos tenger, homokpartok és az ellenséges tűz megakadályozta a leszállóhajó közvetlen megközelítését a part felé. A katonák a parttól 100-150 méterre időnként ejtőernyővel ereszkedtek a vízbe. A partra jutáshoz az ejtőernyősöknek el kellett dobniuk táskájukat, száraz adagjukat és gyakran csizmájukat, csak fegyvereket és lőszert hagyva maguk után. A leszállás az ellenség súlyos tűz alatt történt. Az első éjjel mintegy háromezer ember landolt a parton, a személyi veszteség elérte a másfél ezer harcost. A következő két napban még mintegy négyezer katonának, 11 ágyúnak, mintegy 40 tonna különféle rakománynak sikerült leszállnia a hídfőre. Az elfogott hídfőt ellenséges tűz lőtte ki a partról, állandó légitámadásnak és ellenséges hajók tüzérségi lövöldözésének vetették alá.
A hídfő "Tierra del Fuego" nevet kapta, amely teljes mértékben tükrözte a leszállóhely helyzetét. A fő leszállóhely első szakasza november 3-ig sikeresen landolt Kerchtől északra. Ezután az azovi katonai flottilla hajói átjárót létesítettek, amely folyamatosan erősítést, fegyvereket és lőszert szállított a hídfőig. Ennek ellenére a fő leszállás nem tudott továbbjutni a Jenikalszkij-félszigeten túl, és november végén védekezni kezdett. Ebben a tekintetben az Eltigen leszállócsoport helyzete jelentősen romlott. Nem tudta átvenni Kamysh-Burun kikötőjét, amellyel kapcsolatban a 117. hadosztály leszállását megszakították.
1943. december 7-én éjjel a parancs parancsára mindenki, aki mozoghatott, és ez több mint másfél ezer ejtőernyős, áttörésbe ment. Megtörve az ellenséges gyűrűt, egyik napról a másikra eljutottak Kerchbe, és váratlanul hátulról lecsapva a nácikra elérték Mithridateset és a szomszédos utcákat. Aztán még négy napig harcoltak.
3. lépés
Az akkori általános szempontból azonban a Kerch-Eltigen leszálló hadművelet a Nagy Honvédő Háború egyik legnagyobb leszálló művelete volt. Bár a szovjet csapatoknak akkor még nem sikerült felszabadítaniuk a Kercs-félszigetet, a Kerch-Eltigen partraszállási műveletnek fontos katonai-politikai jelentősége volt: ennek eredményeként jelentős ellenséges erőket húztak ki a Perekop irányából, és szándéka volt, hogy ellentámadást indítson. a 4. ukrán front előrenyomuló csapatain meghiúsult.