A Mariana-árok nemcsak a világ óceánjai, hanem az egész földgolyó legmélyebb helye. Az egyértelműség kedvéért összehasonlíthatja a Mariana-árkot a Mount Everest-szel. Ha azt képzeljük, hogy a hegyet levágták és ereszcsatornába helyezték, akkor a teteje felett további 2183 méter víz lesz.
A Mariana-árok maximális mélysége (Challenger meghibásodási hibája) eléri a 11.035 métert. A hasadék egy halászhajóból átalakított hajóról kapta a nevét. Fejlesztése Jacques Picard vezetésével zajlott. Az árkot 1951-ben nyitotta meg és térképezte fel Jacques Picard és Donald Walsh a trieszti vízalatti segítségével, amely elérte a 10 900 méter mélységet. 1960-ban pedig a Challenger II-t ledobták.
A Mariana-árok területén sok olyan élő organizmus található, amelyet a tudomány korábban nem ismert. A tudósok még ma sem mondhatják bizonyossággal, hogy teljes mértékben feltárták a mélységet. Senki sem tudja, mi mást lehet találni az óceán ilyen szivacsos helyén.
Ilyen mélységben nemcsak egyszerű baktériumok, halak és más furcsa élőlények élnek, amelyet még osztályozni is nehéz. Például egy halászhal. Így kapta a nevét a száj feletti kis világító "golyó" miatt, amely csaliként szolgál a halak számára. Hatalmas 1, 5 méteres férgek, furcsa zselésszerű lények, több szempárral, és ezek nem mindegyik faj. A Challenger víznyelőből kutatások céljából vett kis mennyiségű iszap több mint 250 élő organizmusfajt tartalmazott.
Ne felejtsük el, hogy a napfény nem hatol be 150 méternél nagyobb mélységbe, ezért minden élőlény koromsötétben él alacsony hőmérsékleten, valamint fokozott sótartalmú és savegyensúlyú vízben.
A kutatások folytatódnak és nem fognak hamarosan véget érni, és általában az emberek sokszor kevésbé tudnak a tenger mélyéről, mint az űr távoli pontjairól.
