A Hakassia-rezervátum állatai - bármelyikük a területén található - természetes körülmények között élnek. Ezek az állapotok hosszú idő alatt alakultak ki. A történelmi értelemben vett három-négyszáz év nagyon rövid időszak. Természetesen az ökológiai rendszer állandó dinamikában mozgott. Pontosabban a külső körülmények függvényében változott. Meg kell jegyezni, hogy a modern előrejelzési módszerek sok mindent megértenek és megmagyaráznak.
Természetesen a rezervátum állatai kedvezőbb környezetben vannak. Tehát a patások állatállományának megőrzése érdekében célzott farkaslövést hajtanak végre. Ezek a "szürke ragadozók", ahogy a mindennapokban és a gyermekmesékben nevezik, a környezet természetes elemei. A természetben a farkas bizonyos, mindenki számára jól ismert funkciókat lát el. Ugyanakkor bizonyos feltételek mellett képesek felborítani a fennálló egyensúlyt. A fagyos és havas tél megnehezíti a kecskék, az őzek, a jávorszarvasok és más patások számára az élelmiszerhez való hozzáférést. Ennek eredményeként meggyengülnek és könnyű prédává válnak a farkasoknak.
Az ember beleavatkozik a természetes életútba, és a tartalék állatai támogatást kapnak. Ez a támogatás nemcsak a ragadozók lövöldözésében nyilvánul meg. Ezenkívül a vadászok speciális etetőket rendeznek jávorszarvasoknak és más patás szarvú állatoknak. És így évről évre, nemzedékről nemzedékre, az élet tartalékokban és tartalékokban áramlik. Az állatok egy bizonyos kategóriája - mókusok, mókusok, medvék - fenyőmaggal táplálkozik. A medve általában mindent megesz - mind növényi ételeket, mind állatokat. De például a mókusoknak nehéz dolguk van azokban az évszakokban, amikor még nincs betakarított fenyőmag. Aztán ételt keresve elhagyhatják a tartalékot.
A rezervátum állatai, még a legszembetűnőbbek is, a természet egésze szempontjából bizonyos értéket képviselnek. Képzelje el, ha a mókus eltűnik az állatok listájáról. Az állat egyáltalán nem nagy, amely egy ember mellett él. Pontosabban, aki nagyon közel engedheti magához az embert. A régi tajga emberek azt mondják, hogy otthon ketrecben tartható, és rendszeresen fenyőmagot hámoz a tulajdonosnak. Ilyen esetről az Abakan-Taishet autópálya építésének veteránja mesélt nekem. Régen volt. Most a gyerekek nem ismerik név szerint a tajga lakóit. Néha összetévesztik a mókust egy borzzal. Nos, nem ez a lényeg.
