Szentpétervár vízre épített város. "Észak-Velence", ahogy a város lakói és vendégei hívják. Számos hidat dobtak át a Néván, amelyek szépségükben és nagyszerűségükben feltűnőek. Az Anicskov-híd Szentpétervár egyik legszebb hídja. A híd nem fémjelzi a várost, de Klodt Péter szobrászati kompozícióival vonzza a figyelmet. Az Anicskov-híd története elválaszthatatlanul összekapcsolódik Szentpétervár megalapításával
Az Anichkov-híd építésének története
Szentpétervár hídjai építészeti adottságaik miatt mindig felhívták a figyelmet. A város vízterületre épül, így hidak nélkül nehéz lenne megtenni. Szentpéterváron számos híd található, amelyek megépítése összefügg a város alapításának történetével. Egyes hidak mozgathatóak, mások nem. Az Anichkov-híd, amely Szentpétervár egyedülálló nevezetessége, különös figyelmet fordít a turistákra. Első ránézésre nincs benne semmi különös. Az utazók azonban saját maguknak tartják, ha hosszú ideig ezen a hídon járnak. Kiemelését a kiváló szobrász, Petr Klodt alkotta lófigurák jelentik.
Szentpétervár építése 1703-ban kezdődött. A több folyó partját összekötő hidaknak a város szerves részévé kellett válniuk. Az Anicskov-híd összekötötte a Bezymyanny Erik folyó partját. A folyó vizét a nyári kert szökőkútjainak működtetésére használták. A folyót hamarosan Fontanka névre keresztelték. Mivel az állandó esőzések megnövelték a folyó vízszintjét, Nagy Péter hidat építtetett a folyón.
A híd építését 1715-ben kezdték meg. Az építési munkákat Mikhail Anichkov felügyelte. A híd a tiszteletére kapta a nevét. Az Anichkov vezette ezred fából készült kereszteződést létesített, összekötve a Fontanka folyó partját. Kezdetben mindkét hídlemezt emelő mechanizmusok hajtották, hogy a hajók átmehessenek a folyó mentén. A jövőben a megnövekedett híd forgalom megkövetelte az átkelő bővítését.
Az első nagyobb átalakításra 1721-ben került sor. A hidat láncokkal és összekötőkkel látták el. 1749-ben a hidat újjáépítették. S. Volkov projektje szerint, akit Peter főépítésznek nevezett ki, a híd teljesen új külsőt kapott és elveszítette felvonó funkcióját.
Az Anichkov híd leírása
Az első nagy építmények a hídon őrtornyok voltak, amelyek egyfajta ellenőrző pontot jelentettek. Sokáig fizetős volt a hídon való áthaladás. A kapott pénzből a kormány továbbépítette a hidat. Nagy Péter uralkodása alatt a híd világos ütemterv szerint működött. A híd mindkét oldalán korlátokat helyeztek el. Az éjszakai áthaladás a nemesek kivételével mindenki számára tilos volt. Kezdetben korlátot telepítettek a hídra tengeri lovak, sellők és halak képeivel.
A 19. század közepén a híd fagerendáit és korlátjait szétszerelték, és helyükre a mai napig fennmaradt kőgerendák kerültek. A régi fatornyokat leszerelték, helyükre szobrászati kompozíciók talapzatait szerelték fel. Peter Claude, kifejezetten az Anichkov-hídhoz, két szobrászati kompozíciót készített - "Egy fiúval sétáló ló" és "Egy fiatal férfi, aki kantárral lovagol". A híd egyik oldalára az eredeti bronzfigurákat, a másikon bronzozott vakolatmintáikat szerelték fel. A híd a szobrokra vonzza a turisták figyelmét. Rácsok vannak felszerelve a híd öntöttvas oszlopai közé. A rács közepén egy vízbe törekvő delfin található.
A Nagy Honvédő Háború idején a híd szobrászati kompozícióit átadták a múzeumnak, majd 1946-ban visszaadták eredeti helyükre. Jelenleg a híd területe jelentősen kibővült. Van egy nagy úttest és gyalogos zóna.
Információ a turisták számára
Az Anichkov-híd meglátogatása kötelező része néhány kirándulásnak Szentpétervár körül. A hídhoz többféleképpen lehet eljutni: busszal egy kirándulócsoport részeként, metróval a Gostiny Dvor, Majakovszkij és a Nyevszkij sugárút állomásoktól.
Hivatalos cím: Fontanka folyó töltése, 38, lit. A, Szentpétervár városa, 191025.
Jelenleg a híd működését figyelemmel kísérik, a támaszok és tartószerkezetek kopásának ellenőrzése ki van alakítva, és időben javítási munkálatokat végeznek. A híd a város gyöngyszeme, és szerepel az oroszországi kulturális jelentőségű tárgyak listáján.
