A turisták érdeklődése a szokatlan és titokzatos helyek iránt soha nem hűl le. Több mint ezer ilyen helyet látogat el naponta a kalandor. Közülük azonban nem sokan tudják, hogy a színes legendák mögött valódi történetek állnak. Ma egy "Öngyilkos erdő" nevű helyről beszélünk, amely Japánban található.
Mi az Aokigahara?
Aokigahara, ami azt jelenti, hogy "a zöld fák síksága", nemcsak gyönyörű tájairól és kilátásairól vált híressé. Ez a hely Jukai és az Öngyilkos erdő néven ismert.
Az Aokigahara egy erdő a Fuji-hegy lábánál. Közvetlenül a vulkán lábánál található, és teljesen ellentétes e helyek szépségével. Az erdő teljes területe 35 négyzetkilométer. Területén hatalmas számú sziklás barlang és szakadék található.
A geológusok azt állítják, hogy van itt egy rendellenes zóna, amely letiltja az iránytűt. Az erdő területén hatalmas vasérckészletek találhatók a föld alatt. A föld nagyon sűrű szerkezetű, és kőhöz hasonlít. Gyakorlatilag nem alkalmas kéziszerszámokkal történő feldolgozásra. Az Aokigahara viszonylag fiatal erdőnek számít, mindössze 1200 éves.
Városnéző túra az erdőben
Az "öngyilkos erdő" alapvetően különbözik a más területek erdősávjaitól. Ennek oka egy erőszakos kitörés volt 1707-ben. A talaj teljesen ki van ásva, és egyenetlenül borítja az erdő területét. A fák gyökerei nem képesek behatolni a lávakőzetbe, ezért rémisztő helyzetekben jelennek meg. A terület domborműve teljesen tele van kinkekkel és mély barlangokkal, amelyekbe nagyon könnyű beleesni. A maximális mélység legfeljebb 400 méter.
Elképesztő tény, hogy a legtöbbjüket soha nem olvadó jég borítja, és a bennük lévő hőmérséklet elérheti a -10 fokot is. Japánban az Aokigahara erdő meglehetősen népszerű úti cél. Több túraútvonalat vezetnek át rajta, amelyek a Fuji-hegy lejtőjéhez vezetnek. Még a tapasztalt idegenvezetők sem kockáztatják, hogy éjszaka az erdőben maradjanak.
Honnan jött az "Öngyilkos erdő" név?
A vibráló tájak ellenére sok helyi megkerüli az erdőt. Létének teljes időszaka alatt több mint 15 százezer ember öngyilkos lett itt. Természetesen ezen statisztikák között sokan vannak, akik egyszerűen eltévedtek. Az áldozatok többsége azonban szándékosan sétált be az erdőbe.
A sötétség kezdetén ezen a helyen csak suttogva beszélnek, hogy ne ébredjenek fel, és ne vonják magukra a szellemek figyelmét. A turistákat figyelmeztetik, hogy az éjszakai séták veszélyesek lehetnek, és nem szabad letérniük a túraútvonalról.
Az erdő még a középkorban nyerte el szomorú hírét, amikor tombolt az éhség és a szegénység. A lakosokat arra kényszerítették, hogy az időseket és a fogyatékkal élőket az erdőbe vigyék, ahol éhségben haltak meg, elveszve a sűrűben. A haldokló nyögése nem hallatszott a magas fákon keresztül, így senki sem tudott segíteni rajtuk. A japánok úgy vélik, hogy a halottak kísértetei még mindig az erdőben vannak, és megpróbálják megbosszulni a fájdalmas halált.
A szemtanúk azt állítják, hogy többször láttak szellemeket és érthetetlen árnyékokat a fák között. Az éjszaka közepén váratlanul megjelennek, és ugyanolyan hirtelen eltűnnek. Soha nincs csend az erdőben, mindig úgy tűnik, hogy valaki a sötétben nyög és sír.
Úgy gondolják, hogy éjszaka csak két kategóriájú ember lép be az erdőbe: öngyilkosságok és emberek, akiknek szolgálatban kell járőrözniük ezen a területen. Minden ősszel a rendőri osztagok holttestek után kutatják az erdőt. Átlagosan néhány ilyen nap alatt 30-80 ember holtteste található.
Azért. az incidensek előfordulásának csökkentése érdekében az erdei ösvényeken táblákat helyeztek el: „Az életed felbecsülhetetlen ajándék a szüleid részéről. Gondoljon rájuk és a családjára. Nem kell egyedül szenvednie. Hívjon minket.
A környező városok hatóságai speciális járőrök felállításával próbálnak küzdeni a statisztikákkal. Szerintük a lehetséges öngyilkosság portréja meglehetősen monoton - ezek üzleti öltönyös férfiak és nők, kis táskával vagy hátizsákkal.
